Gyógyfű vese-kefe vesekő képződés gátló teakeverék 30g

Gyógyfű vese-kefe vesekő képződés gátló teakeverék 30g

A húgyúti kövesség a harmadik leggyakoribb húgyúti betegség. Előfordulási gyakorisága a Föld különböző részein eltérő: míg Európában a lakosság 5-9%-át, a mediterrán régióban, a Közel-Keleten és Indiában a megbetegedés a népesség 15-20%-át is érintheti. Újabb megfigyelések szerint gyakorisága a globális felmelegedéssel nő. Előbbiekből következik, hogy a gyógynövényes terápia lehetőségét - az elterjedt népgyógyászati alkalmazás és tapasztalatok alapján- török, iráni, kínai és thai kutatók vizsgálták elsősorban. A húgyúti kövek gyakran sérülést okoznak a húgyutak nyálkahártyáján és ezáltal lehetővé válik a baktériumok megtelepedése. A húgyúti fertőzések és a húgyúti kövesség kialakulása és kezelése ezen a ponton összeér. A vizelethajtás, a vizeletmennyiség növelése közvetve kedvező hatású, mert ily módon megakadályozható a baktériumok megtelepedése, túlzott elszaporodása a húgyutakban. A szakirodalom szerint többek között a porcikafüvet,  (Herniariae herba), a szalmagyopár virágot és a hibiszkuszvirágot találták terápiás célra alkalmasnak. Főként laboratóriumi (in vitro) és állatkísérleteket végeztek, de a hibiszkuszvirág esetében egy 36 fővel elvégzett humán kísérlet is igazolja a hatást. A teakeverék ezen összetevői nem engedik növekedni (összeállni) a vesekövességért túlnyomó részben (75-90%) felelős kálcium-oxalát kristályokat. Vízhajtó és antibakteriális, gyulladáscsökkentő tulajdonságú növények. A keverékben legnagyobb arányú porcikafű az előző kiadású magyar (Ph Hg VII.) gyógyszerkönyvben hivatalos volt. Jelenleg a német gyógyszer-kódexben és az osztrák gyógyszerkönyvben található meg. A kőképződés csökkentő hatást a porcikafűnél magyar szakkönyv is leírja (Halmai, J.-Novák, I.: Farmakognózia. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1963).

Javasolt fogyasztása: 1 kávéskanál 250 ml forró vízhez, 5 perc állás után fogyasztandó, naponta 2-3 alkalommal.